Boldogtalanság és sikertelenség okai

Vajon az ember valóban eredendően rossz, vagy csak a társadalom teszi azzá?

Próbáljon mindenki visszagondolni gyermekkorára. Vajon az igaz, hogy már amikor megszületett rossz volt? Tényleg úgy születne meg valaki, hogy rossz?

Amikor megszületünk, mindannyiunknak van valami feladata. Ez az a feladat, amit azért kaptunk, hogy fejlődésünk minél magasabb szintű legyen az életek során, egyre több tapasztalattal gazdagodjunk. Tapasztalat alatt pedig nem a fizikális síkú tapasztalatokra gondolunk.

Egy ideig, néhány évig, még tisztában is vagyunk azzal, kik vagyunk, honnan jöttünk, de hála társadalmunknak, megtanuljuk ezt elásni Önmagunkban, hogy még véletlenül se kerüljön felszínre, és ne zavarja a mindennapjainkat.

Jönnek a szokások, jönnek a berögződések, jönnek a tiltások, mit szabad, és mit nem szabad, mit szokás, mit nem szokás (nem "illik"), mire gondolhatunk (mit akarhatunk) és mire/mit nem, és így mit kell tanulnunk, és mi "felesleges" állítólag, stb. A mindenkire végzetes kihatású szokásokról itt olvashatsz bővebben.

(Aki gyakorló hívő, annak érdemes tudni, hogy a vallás is egy rossz, veszélyes és sajnos végzetes szokás. Ha tudni szeretnéd, hogy miért és még nem olvastad a VAN Isten oldalunkat, akkor érdemes megtenni és végig gondolni az ott leírtakat. A mai világban valamiért agyonhallgatott, de józan szempontól világítjuk meg a vallási tévedések árnyékos világát.)

Az ember pedig egyre mélyebbre süllyed az útvesztőben, egyre nehezebben kap levegőt.

Megtanulja a félelmeket, magáévá teszi őket, elfogadja, „Nekünk/nektek ezt nem lehet”, „Ti mindig is szegények voltatok”, „Mit gondolsz, ki vagy te?”, „úgysem sikerül”, stb, lehetne folytatni, de hát ez a felesleges. Mindenki szépen „meggazdagodott” ezekből a csalfa tudásokból.

Majd úgy jut el a felnőtt korba, hogy pontosan tudja, mit nem lehet csinálni, mi az ami tiltott, azt viszont nem, hogy mihez van lehetősége.

Megtanulja, hogy Te is csak egy vagy a sok közül, csak egy kis ember, te sem viszed semmire.

Azt viszont már elfelejtette, hogy Ő is Isten teremtménye, Neki is mindenre van lehetősége, Őt is megilletik az Isten által felkínált lehetőségek! Emellett pedig azt is elfelejti, vagy pedig nem tanulta meg, hogy milyennek is lenne jó lennie. Milyennek lett teremtve az ember, így Ő is!

Nem mondhatja senki sem, hogy mentségemre szóljon, de én jó voltam, csak hát ilyen a társadalom, ezért én is ilyen lettem... Ez hamis állítás! Ez csak egy kifogás, egy kifogás, ami arra szolgál, hogy felmentést adjon. De ez a felmentés nem igazi! Éppen ezért, nem lehet segítségére sem!

Mindenkinek meg van az esélye, meg van a lehetősége! Mindenki Önmaga dönti el, hogyan tovább, mit tesz, mi a fontos, mi szolgálja az ő fejlődését!

Jóllehet, néha ezt nem látja, segítségre van szüksége, hogy visszataláljon Önmagához, de a felelősség még mindig az Ő kezében marad! Hallgat a helyes szavakra, vagy sem?

Így, bár a társadalom valóban rossz munkát végez, és az emberi lelket megzavarja, de a lehetőség a fejlődésre, az újra, a szeretetre, mindig adott. Mindig ott van.