Hála - Ima

Régen, még mindenki tudta, mit is jelent, hálát adni. Ilyenkor kimentek az erdőbe, tüzet gyújtottak, elmondták gondjaikat, és kérték Isten, és az Égiek segítségét, megoldást kértek! Majd hálát adtak azért amijük van, megköszönték Isten és az Égiek támogatását! Ma már azt mondanánk, imádkoztak.

Mára ez megváltozott. Ma már senki sem megy ki az erdőbe, de még a kertbe sem... tüzet sem gyújt senki... legfeljebb mécsest, de már azt sem azért.... Nem is kéri Istent, sem pedig az Égieket... nem is imádkoznak... Még azt is elfelejtettük, mit jelent a szó.

Pedig jó lenne. Kérni az Isten, a minket teremtő Erő segítségét a problémánkra. Kérni a megoldást, kérni a jót. Hálát adni azért, amit már eddig adott, amiért eddig segített.

Igen, jó lenne kimenni a természetbe. Csak egy kicsit megszabadulni a város zajától. Csak egy kicsit megszabadulni a forgatagtól, és egy kicsit végre egyedül lenni. Önmagunkkal, a gondolatainkkal! Istennel, és az Őrangyalunkkal!

Rendben, a tűzgyújtás ma már nem egyszerű. Kapott társadalmunk némi törvényi hátteret, ami megakadályozza, hogy tüzet gyújtsunk. De azért egy fehér gyertyát még vihetünk magunkkal.

Milyen jó is lenne, találni egy olyan helyet, ahol nincs senki, ahol csak mi lehetünk. Csak leülni, csak hallgatni a fákat, a madarakat, a patakot. Érezni a napsütést, érezni a szelet, érezni az illatokat.

Majd meggyújtani a mécsest, és végiggondolni, miért is vagyunk itt. Igen, azt szeretnénk, ha jönne valamilyen megoldás. Ha kapnánk végre egy jelet! Bárcsak tudnánk azt, hogy most hogyan tovább! Mit tegyünk? Mi az amit nem látunk ebben a helyzetben? És kérni hogy segítsenek. Kérni Istent, hogy maradjon mellettünk, hogy támogasson, és kérni Őrangyalunkat, hogy legyen mindig velünk, és segítsen, és mutassa az utat, merre induljunk el!

Feleslegesek a különböző vallási órákon, szektákban, egyéb vallási összejöveteleken betanított szövegek kántálása!!! Az nem belőled jön! Az nem Te vagy! Azt nem te kéred! Lehet, igazán még azt sem tudod, mit kántálsz, mi is van oda írva. Ez így nem is működhet! Ez csak egy értelmetlen „szokás”.

Nincsenek különböző kötelező pozíciók sem, nem kell lótuszülésben ülnöd, nem kell féllábon állnod, nem kell összekulcsolnod a kezed, nincs kell...

Érezd jól magad! Nyisd meg egyszerűen a szíved! Tárulj ki, és engedd, hogy segítsenek! A gondolatok jönnek szépen. Mondd el bátran, mi fáj, mondd el bátran, miért jöttél! Mit szeretnél?

Engedd el az érzelmeid, engedd, hogy gondolataid csak úgy vigyenek.

Légy hálás, hogy ott lehetsz, légy hálás azért, amiért elmondhatod, légy hálás mindenért, amid van. Mondj köszönetet azért, amid van, mindenért. Akár azért, hogy ehetsz reggelente, akár azért, hogy rendelkezésedre áll a víz, akár azért, hogy egészséges vagy, és hogy élsz!

Érezd azt, hogy ezt most magadért teszed! Tudd azt, ebben nincsenek társadalmi szabályok, ez te vagy! Az a Te imád, amit Te mondasz, ami a Te szívedből jön! Ez sehová nincs leírva – hacsak Te le nem írtad -, ezt sehol sem tanítják, senki sem mondja el, mit kell mondanod! Légy pozitív, gondolkodj pozitívan!

Ha pedig elmondtad azt amit szerettél volna, akkor köszönd meg, hogy elmondhattad, hogy meghallgattak, és köszönj el.

FONTOS SEGÍTSÉG

Ha szeretnéd, hogy a saját vagy ismerősöd, családtagod helyzetének megoldására vonatkozó imádra, kérésedre mielőbb érkezzen meg fentről a segítséget, akkor feltétlenül vedd figyelembe az alábbi ajánlásokat is.

Lényeges itt tisztázni, hogy mit és hogyan érdemes kérnünk.

Legyünk mindig tudatában annak, hogy amit kérünk, azt mindig mi, a jelenlegi gondolatainkkal látjuk úgy, hogy jó lenne. Az viszont nem biztos, hogy tényleg az szolgálja az érdekeinket és a fejlődésünket. Bízzuk rá az Isteni gondviselésre, hogy milyen megoldást, milyen megoldásokat kínál fel. Ha csak egy általunk megoldásnak vélt lehetőséghez ragaszkodunk, elzárhatjuk magunkat a tényleges megoldásoktól.

Célszerű azt mondani, hogy szeretnénk ha ez és ez megoldódna, elmondhatjuk mit szeretnénk, de tegyük hozzá mindenképpen: Ha ez szolgálja a javunkat, ha erre már érdemesek vagyunk és megérdemeljük.

Ha másokért imádkozunk, másoknak szeretnénk valamit.

Szintén nagyon fontos, hogy amit kérünk, nem feltétlenül jelenti azt, hogy jó, még akkor sem, ha minket a jó szándék vezérelt. Ne akarjuk a mi magunk kigondolta eszméket ráerőltetni másokra! Kérjük azt, hogy ismerősünk, családtagunk minden problémája oldódjon meg, az Isteni gondviselés pedig gondoskodjon arról, hogy az ő fejlődését leginkább szolgáló megoldást adja meg neki, mutassa meg neki a számára helyes irányt.

(Képzeljük csak el! Meglévő problémánkra van egy határozott tervünk, de még nem látjuk a megoldást. Az egyik családtagunk viszont azt mondja, hogy ez és ez a megoldást, csináld ezt vagy azt. Mi pedig azt érezzük, dehogy teszem, miért tenném, hiszen én azt nem szeretném, az nekem nem jó. Kedves családtagunk viszont minden nap azért kezd el imádkozni, hogy amit ő kitalált, azt valósítsuk meg, mert szerinte az a megoldás...

Nekünk nem lesz jó, hiszen minden zavaros lesz körülöttünk, és az értünk imádkozónak sem lesz jó, mert olyan dolgot akar, ami senki érdekeit nem szolgálja, csak az ő akaratát. Erre pedig fentről jelzéseket fog kapni, ami lehet csak mint negatív esemény tudatosul benne.)

Tehát minden esetben kérjünk úgy, hogy a megoldás módját rábízzuk az Isteni gondviselésre, és nem mi határozzuk meg, mit tegyenek odafent. Hiszen, hogyan is mondhatnánk meg mi Istennek, hogy mit kell tennie, mi az ő dolga?

Segíteni fognak.