... LU folytatás

Közben történt a szüleim válása, ami igen nagy traumaként ért (azóta újra egymásra találtak), amitől még inkább a könyvek, az írás lett az, amiben a menedéket és az örömömet tudtam megtalálni.

Szüleim válása közben megérkezett az Isteni gondviselés, egy olyan formában, aminek őszintén tudtam örülni. Nem sokkal előtte költözött az utcába egy fiatal házaspár, 3 gyermekkel. Egyik nap az új szomszéd nő jelent meg a kapuban, egy hatalmas zsákkal a kezében. Csak én voltam otthon, és nem tudtam mit szeretne. Kimentem, ő pedig azzal kezdte, hogy hozott nekem valamit, ha elfogadom. Ez egy zsák könyv, és nem tud velük mit kezdeni. Szívesen nekem ajándékozná, ha elfogadom! Első pillanatban szóhoz sem tudtam jutni, de természetesen igent mondtam, hiszen ennél nagyobb örömet nem is tudott volna okozni. Egy számomra idegen, akivel előtte nem is beszéltem, aki előtte nem is ismert! Onnantól kezdve, gyakran kerültek hozzám a kicsik, a szülők is azt látták, hogy én is jobban kijövök a kicsikkel mint mások, és a kicsik is szeretnek.

Valójában már 5-6 évesen gyakran rám bízták a kisebb unokatestvérem felügyeletét, ami egy számomra is nagyon érdekes és kedvelt elfoglaltságot jelentett.

Így szinte egész gyermekkorom nyarai más gyerekek körében teltek el, általában én voltam az, aki vigyázott az egészen kicsiktől a kicsit nagyobbakig a rokonság csemetéire. Egyáltalán nem bántam. Szerettem, és örömet okozott, amikor taníthattam őket, amikor kérdeztek valamit és válaszolhattam, amikor játszhattam velük. Ha valakinek nem ment valami az iskolában, hozzám küldték, én segíthettem neki. Ez pedig nagyon jó érzést okozott. Látni azt, hogy figyelemmel kíséri és meghallgatja a gyermek amit mondok, és mi több, megjegyzi, és szeretettel, figyelemmel kíséri mondandómat. Ez aztán mindig meglátszott az osztályzatokon is, aminek már nemcsak a gyermek, hanem a szülők, és én is örültem.

Sosem gondoltam, hogy nevelői, vagy tanári pályát kellene választanom, ez távol állt tőlem. Sokkal közelebb volt az az érzés, hogy segíteni másokon, hogy tanácsot adni, hogy a fejlődésüket segíteni.

α ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ Ω

Szerencsésnek mondhatom magam, amiért egész pici koromra (pólyás) visszamenőleg aktív emlékekkel rendelkezem mind a környezetemről, mind pedig a szülőkről, vagy éppen a hozzánk érkező látogatókról.

Ezek az élmények lettek aztán azok, amelyek kiváltották és megtartották az égiekkel való kommunikációs képességem.

(A gyerekek fejlődése sajnos megreked a mai társadalomban, mindenki sok segítséget kap és élhetne is ezzel. Erről hamarosan egy külön fejezetben kívánunk foglalkozni.)

10-13 éves koromtól egyre többet kezdett foglalkoztatni, miért olyanok az emberek amilyenek, és miért nem mások. Miért egyszerűbb rossznak lenni, mint jónak? Miért könnyebb a rosszabb utat választani, mint a jót? Miért van az, ha fentről küldik a jót, az emberek mégis inkább otthagyják, nem foglalkoznak vele, a rosszhoz pedig ragaszkodnak, és teljesen mindegy, az élet mely területét vesszük figyelembe. Nekem ott volt az a tapasztalat, hogy amikor szükségem van rá, akkor fentről kapok valamit, akkor is ha a szomszéd hozza át, és mindig minden pont akkor érkezik meg, amikor az a lehető legjobb. Azt is láttam, hogy vannak olyan emberek is a környezetemben, akik próbálnak jók lenni, vagy helyesen cselekedni, de mégis, valami mintha hiányozna belőlük.

Ezekre kerestem a választ, amikor is elsőként rátaláltam az egyiptomi tarott kártyára. Később aztán ehhez csatlakozott az inga használata mellett még a magam készített cigány-kártya, valamint az újonnan kiegészült Amyzey kártyák is. Megfigyeltem, hogy a kártyák nagyon hasznosak arra, hogy a lényeges problémára irányítsák rá a gondolatom, és utána már az égi segítség magától érthetővé válik, megérkezik a megoldás.

Ezeken az eszközökön keresztül kaphatunk fentről a kérdéseinkre válaszokat, és ezeken keresztül segítséget tudnak nekünk nyújtani problémáink megoldásaihoz.

Ω ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ α

Már fiatalon is érzékeltem azt, ha egy helységben nem jó az energia, rossz érzést vált ki, vagy éppen „mintha lenne ott valami” érzést váltott ki, illetve, ha rossz helyen voltak a bútorok. Emellett egész kicsi koromtól kezdve kaptam a jelzéseket, érkeztek a válaszok, jött a segítség, csak nem tudatosítottam magamban, mi is ez. Ez pedig különféle érzésekben nyilvánult meg. Mindegyik érzés, a testem más más pontján kezdődött és ért véget, ugyanakkor a jelzéstől függően mindegyiknek azóta is megvan a pontos helye és tartama is. Akkoriban még csak azt tudtam, most itt izgul a hasam, akkor körülbelül ez fog történni néhány órán belül. Most éppen ezt érzem, akkor ez fog történni néhány órán belül. Ezekre pedig még akkor visszaigazolást is kaptam, a konkrét események bekövetkezésével. Megfogalmazni és igazán tapasztalni viszont a férjemmel történt találkozást követően lettem képes, a bennem rejlő gyógyító energia is az elmúlt 3 évben került felszínre.

Ezen időszak alatt tapasztaltam meg az égiekkel történő kommunikációt is. Korábban is voltak úgynevezett meghallásaim, vagy meglátásaim, de nem tudtam velük mit kezdeni, inkább váltottak ki félelmet, mivel nem tudtam, mi is ez valójában.

α ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ Ω

Korábbi munkáim során is már azokat a helyeket kerestem meg, ahol emberekkel tarthattam kapcsolatot, ahol problémákat oldhattam meg, és ahol segítségére lehettem az embereknek.

Az első állomás még 20 éves koromban, egy tanácsadó cégnél volt, ahol akkor először és utoljára találkoztam a szcientológiával. Első hangzásra rémisztő szó, mi is ez. Természetesen nem hittérítőként vagy utcai leszólítóként dolgoztam, a cég üzletviteli tanácsadást nyújtott más cégek számára. Meglepődnének, ha tudnák, hogy ma, az úgynevezett menedzserképző, munkatárs-kiválasztó, egyéb ilyen olyan tesztelő cégek mind mind a szcientológia tanulmányain alapulnak, vezetőik egykori vallási vezetők.

Ennek a vallásnak van 1-2 jó gondolata, a többit viszont még meghallgatni sem jó. A jó gondolatok, hogy megoldásokat keres, az egyik rossz, hogy az emberek létezését bizonyos szabályoknak, törvényeknek kívánja megfeleltetni, és azok szerint beskatulyázni mindenkit.

Második állomásként egy könyv és újság kiadó ügyfélszolgálatát kaptam fentről, aminek őszintén örültem. Itt tényleg volt jó sok probléma, amire megoldást találhattam, és tényleg segíthettem embereknek. Az itt eltöltött évek alatt sokat tanultam az emberek tudását, problémáit illetően. Azt is megtanultam, hogy hogyan lehet kezelni a kialakult káoszt, amit az emberek annak vélnek. Hogyan tudom megnyugtatni őket, és félelmüket hogyan segíthetek kezelni.

Életem harmadik állomása szintén egy ügyfélszolgálat volt, mégpedig egy elismert banknál. Itt szintén hasonló feladatot láttam el, hasonló ügyfélkörrel, és hasonló problémákkal. Itt azonban már nagyobb gondot okozott az embereknek, hogy hogyan és mit lehet tenni, ha kicsit elveszettnek érzik magukat. Ez az állomás segített hozzá ahhoz, hogy mindegy miről beszélünk, pénzről vagy egy könyvről, az emberek képesek nagyon elveszettnek érezni magukat, ha nem tudják megoldani a felmerült problémát.

Ω ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ α

Amit azonban szomorú volt megtapasztalnom, hogy az emberek mennyire az orruknál fogva vezethetőek, mennyire hiszékenyek azáltal, ha egy céggel, vagy egy hivatallal szemben állnak. Elkeserítő, hogy mennyire becsaphatók az emberek, és hogy ezt a nagy multi, vagy éppen kicsi cégek is mennyire kihasználják. Néhány kedves szó, adunk ezt is azt is, majd pedig fizess!

Ezek után elegendő volt az, hogy az erkölcstelen banki és üzleti világnak búcsút intsek, és egy teljesen új irányba induljak el.

Fél éves pihenő után, és sok fejtörés után, úgy határoztam, ha már egyedül vagyok, se baj! Így van, akkor ez az én sorsom! Akkor most elhagyom az országot! Nincs senkim, nem jött az igazi, talán nem is itt van, lehet egy másik országban vár rám! Mert azt viszont tudtam, hogy valahol vár, csak még nem találtam meg. Így hát elindultam, és Németországig meg sem álltam.

Hogy miért éppen Németország? Még kisiskolás koromban szerettem meg a német nyelvet, és úgy éreztem, valamiért oda tartozom, ott lenne jó élnem. Igaz, német tudásom kissé megkopott, de angolul jól beszéltem.

Útnak indultam, hiszen veszíteni valóm nem volt. Ott pedig maga a csoda várt rám. Egy csodás új világba csöppentem, egy feszültség nélküli országba.

Mivel akkor már 6 éve táncoltam Salsát, így tanítani kezdtem. Végre érzékeltem és tapasztaltam azt, amit Magyarországon sosem éltem át. A nyugalmat, a szabadságot, az életet! Végre éltem!

α ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ Ω

7 hónap után aztán egy égi jel miatt hazatértem, akkor még úgy gondoltam, csak néhány napra.

Ám az egyik napon, épp vásárlás közben, megláttam Őt! A szívem majd kiugrott a helyéről, de aztán annyiban hagytam... Majd az autóhoz érve, újra megláttam, épp az én autóm mellett parkolt le!

Azt gondoltam, ilyen véletlen nincs!

De aztán hazaindultam, és azt gondoltam, ha az égiek is úgy akarják, akkor biztosan találkozunk még. Azt nem tudtam még hogy hogyan, hiszen másnap indultam vissza Németországba.

A kinti események közben úgy alakultak, hogy újfent hazaindultam, tőlem szokatlan módon. Persze másnap Édesanyámmal indultam vásárolni. Ahol is újra megláttam Őt! Igaz, arra nem emlékeztem honnan ismerem, de azt tudtam hogy ismerem, és hogy nagyon fontos nekem, sokat jelent.

A csodák sorozata pedig innen elkezdődött! Végre rátaláltam arra a Lényre, akire gyerekkorom óta vártam. Tudtam, nem keresek tovább, nem megyek tovább, megtaláltam! Ő az én igaz társam, az én másik felem...