A kezdetek mindkettőnk esetében régi időkre, gyerekkorunkra nyúlnak vissza. A pici baba korból, és az egész kicsi korból megmaradt emlékek egész életünk során vezettek minket, és akkor még tudtuk, később már csak sejtettük, hogy mások vagyunk, más a feladatunk. Iskolás korunkban már csak annyit tudtunk, hogy szinte mindig mindenben másképpen gondolkodunk és látunk dolgokat, mint a többi osztálytársunk. Gyorsabban, de mégis másként oldjuk meg a matekfeladatokat vagy éppen olyanokat mondtunk „véletlenül magunktól”, amitől néha tátva marad mások szája.
Nekünk valamiért mindig más volt a fontos, a jó, ezért igaz, magányosabbak is voltunk, mert kevés dolgot tudtunk megbeszélni a velünk azonos korú társainkkal. Viszont ezért többet gondolkodtunk vagy olvastunk.
18-20 éves korunktól kezdtünk igazán foglalkozni azzal, mi is az a lélek, mi az ember, miért olyan az ember amilyen, milyen lehetne még. Külön – külön (akkor még nem ismertük egymást), könyvírásba kezdtünk, a boldogságról, a létezésről, az igaz jelenről, és a képes jövőről. Majd kicsit eltérő ágak felé vonultunk.
